Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Eleven gyerek volt, csintalan. Hároméves lehetett, amikor a nagy játszás közepette rátérdelt egy játék kisautóra. Az meg összeroppant alatta, megsebezte a térdét. Megvigasztalták a síró kisfiút, összeszedegették a játék roncsait. De a kisautó antennája nem került elő. Egészen közel négy évtizedig.
A kisfiút ma már dr. Helembai Gábornak hívják, még mindig aktív vízilabdázó, három kisgyermek, 4, 6, 8 évesek édesapja. Kicsit mindegyik örökölte apa temperamentumát. Vidáman játszott velük a vízi ugrálóvárban. Aztán apa rosszul ugrott, megsérült a térde. A röntgenfelvétel pedig izgalmas titkot fedett fel: a hajdani kisautó antennája beékelődve ott van a térde alatt, a növekedési zónában, ahol a csont teljesen körbenőtte, azaz jó helyen, panaszt soha nem okozva… és ott is marad mindörökre most már.
Gábor vízilabdázik, centert játszik. Aktív játékos jelenleg is az OB I/B-ben, a Neptun csapatában. Augusztus végén a római Masters Vízilabda Európa-bajnokságra már sérülten utazott. Korlátozottan tudott csak hozzátenni a csapat munkájához, de még így is elhozták a 35+ korosztályban a bronzérmet.
A vízilabdához a tavaszi szezonban térhet vissza. A nyári, várhatóan Japánban rendezendő masters világbajnokságon szeretne ott lenni és jó eredményt hozni. Úgy, mint például 2017-ben, a budapesti masters világbajnokságon, amikor hazai közönség előtt nyertek aranyérmet, s amit kedves sportsikerként őriz emlékeiben. Gábor gólerős játékos, a jobb felső, a pipa gyakran megrezdül, amikor gatyavonalig kiemelkedve a vízből, megküldi a labdát. Azt szereti, amikor hangosan csattan a kapufás gól.
PS: azért persze a meniscus műtétet nem lehetett megúszni, dr. Bálint Lehel PhD és műtői teamje gondosan rendbe rakta Gábor térdét. Igaz, most egy darabig nincs ugrálóvárazás…
A kisautós képünk természetesen illusztráció 
